 |
| Kattints a nagyobb képért! |
A kisfiam lelkes virágszedő, kiskertész. Tanítom neki, melyik növény hasznos, s melyik nem. Úton útfélen használja most a hasznos kifejezést, mert annyira megtetszett neki. Állandó témája, melyik tárgynak van létjogosultsága és melyiknek nem.
A vázáról nehezen tudom eldönteni, mennyire van vagy sem. Ha kell(ene) és nincs akkor jól jönne, s ha nem szedünk/vásárolunk bele rendszeresen virágot, akkor meg csak úgy van. Ízlés és pofon kérdése kinek tetszik az üresen álló váza, mint dísztárgy. Számomra annyira idegen, mint a konyhaszekrény végeknél mostanában előszeretettel kialakított lekerekített polcrészek.
Az önmagában szép darabokat azért el tudnám viselni. Például egy klasszikusnak számító kézzel csiszolt Schréger ólomkristály vázát 115 900 Forintért, vagy a nagymamák vitrinjéből ismert Zsolnay orchidea mintájú 299 900 Forintért, vagy az a Dinó fantázianévre hallgató öblös nagy Kosta Boda váza, melybe a napraforgóm is belefért volna, amelyet pár napja kaptam, ez 147 500 Forint. A legolcsóbb ezek közül a rózsamintás üvegalapú ezüsthatású váza 40 200 Forint.
A négy vázáért 603 500 Forintot fizettem a vásárláspárti kártyámmal.
