Vásárláspárti vagyok

Szerintem nincs olyan nő, aki, ha tehetné, ne vásárolna minden tavasszal legalább egy új kabátot magának.  Én kapásból öt kabátot  gondolkodás nélkül a szekrényembe akasztanék, hogy kedvemre tudjak válogatni reggelente a csupa márkás darab között.

A Marc Cain rövid zakó a motoros stílust követi. A velúrbőr kiskabát tökéletes lenne a klasszikus, de akár a színes farmerjaimhoz is. Az ára: 106 400 Ft.

A Hilfigerdenim dzseki egyszerűen nem hiányozhat a szekrényemből. Legyen szó szövet szoknyáról vagy nadrágról, vagy farmernaciról. A költsége: 54 720 Ft.
A piros Franco Callegari kabátot a tavaszi kosztümjeimhez venném fel, a korábban vásárolt piros alapon fehér pöttyös laptop táskához tökéletesen passzolna. 45 600 Forintba került.
A kis szürke Naketano kapucnis dzseki a játszótéren tenne jó szolgálatot. A legolcsóbb darab 22 800 Forintot kóstál.
Míg az Esprit Casual strapabíró pamut dzseki az esős, szél fújós áprilisi napokra lenne jó viselet. Ennek ára mintegy 39 520 Ft.

Összesen 269 018 Forintot vettek le a vásárláspárti-kártyámról, mai álomvásár körutam alkalmával.

Ahol kisgyerek van, ott bizony sérülnek a textíliák, a bútorok. A kisfiamat az étkezés például annyira untatja, hogy képtelen kizárólag csak arra figyelni. Ha rászólok, hogy a tényér fölé hajolva kellene ennie és figyelnie, és nincs pl. közben beszélgetés vagy mese a tévében, akkor inkább nem eszik. Persze, az óvodában nem így van, de ahol nincs birkaszellem, ott bizony igen. Vagyis, ebből következtetve, nincs foltmentes párnánk egy széken sem, vanish ide vagy oda. Tiszta ciki, de valóban nem tudom hová ültetni nyugodt szívvel az öltönyös, szép ruhás vendégeimet. 

Most megelégeltem, és álmaimban lecserélem szép újakra a régi székpárnákat az ebédlőasztal körül. S szigorúan csak azokra a székekre helyezem az újakat, amire ő nem ül! 

Vásárolni nem megyek messzire, egyszerűen átugrom a kék-sárga áruházba, ahol a szürke és a piros alapon virágmintás párnákból is a kosárba teszek fél-fél tucattal, s így összesen 29 880 magyar Forintot fizetek ki a vásárláspárti-kártyámmal.

Volt egy kedvenc takaróm. Az egyik nagynénémtől kaptam, nagykorúvá válásom ünnepére, augusztusban, hogy ne fázzam annyit. A fáradtság már akkor is úgy jött ki rajtam, hogy vacogtam. Csakhogy az idő vas foga kifogott a kedvencemen. Elszakadt. Hosszában. Most egy varrós barátnőm tárolójában vár arra, hogy mackó legyen belőle. Vagy cica. Én meg fázom. El kellene egy új pihe puha meleg pokróc. 



A Milton névre hallgató szürkéslila 130 x 170 cm-es takaró 21 500 Forintot kóstál, melyet a vásárláspárti-kártyámmal fizettem, egy olyan álomban, amiben nem fáztam. 

Nagyon szeretek repülni, de egy jó ideje elképesztően félek is tőle. A félés nem is fejezi ki igazán amit érzek. Nem szépítek: be vagyok rosálva, amikor gépre kell szállnom! Pedig előbb vagy utóbb, de repülnöm kell, ha látni szeretném a Svédországban élő kis unokahúgaimat. Ehhez viszont, nem árt egy kis edzés. A legjobb erre a repülésszimulátor!

Diploma ide vagy oda, elvehetetlen tőlem az az érték, amit még a szakmunkásképzőben szereztem: az alkotás élménye. Ma is örömmel veszem le a polcról azokat a könyveket, amelyeket még én kötöttem be, vagy kötöttem át, még akkor is, ha utólag látom azok hibáit.

Az ár tartalmazza a kerámia formát, a festékeket, a színtelen fedőmázat valamint a kiégetés költségét:  15 580 Ft.