Vásárláspárti vagyok

Most őszintén, melyik nő nem szereti a legjobb oldalát mutatni? Kérem, alaptalan lenne azzal vádolni, hogy hiú lennék, mindössze csak annyiról van szó, hogy nem szeretek utcán, más emberek előtt alapozó nélkül mutatkozni! Egyrészt van némi rosacea az orrom tövében  és az arccsontomon. A kisfiammal együtt érkezett pár apró, halvány májfolt is. És lássuk be a kemoterápia sem javított a helyzeten. Néha még most is fakó az arcom.

Sokan futunk. Ki a busz után, ki az érzelmei elől, és ki a kilók ellen. Én azért, hogy rendbe tegyem a gondolataimat. Ha valóban szeretném kikapcsolni az agyam, akkor jógáznom vagy futnom kell. Az utóbbit lehetőleg egyedül, csendben. Ritkán van, hogy zenét hallgatok közben, de többnyire a légzésemre és a lépéseim hangjára koncentrálok. Annak, aki nem tudja miért jó futni, elárulom, egyszer próbálja ki úgy, hogy egyszerűen elindul, és fut, fut, fut, a lényeg az, hogy túl kell jutnia azon a ponton, amikor az ember úgy érzi, eddig és nem tovább, mert menten elájul. Ha azon a ponton túl jutunk, a fáradtság elszáll, és már csak az adrenalin dolgozik. Tiszta lesz az agy, a tudat és friss a test. Arról a mellékhatásról nem is beszélve, hogy a legjobb ötletek, legalábbis nekem, mindig futás (vagy az utálatos mosogatás) közben pattannak ki a fejemből.

Bár nem a teljesítményre megyek, hanem az élményre, van, ami minden futás után nem hagy nyugodni, ez a megtett távolság, a tempóm, a lépéseim és a pulzusom mértéke. A további nyugtalanság elkerülése végett, ma benevezek egy futóórára.

A Polar RS400 SD pulzusmérő óra, nagy kijelzővel, kényelmes szíjjal gyártott, nem profiknak való, de így is kész statisztikai labor, azt is kiszámolja, amit lehet nem is szeretnék. Például még mennyit kellene futnom ahhoz a mínusz három centiért a csípőmről. Az ára nem bagatell: 85 300 Ft. De ha egyszer kifizettük, akkor ugye futni kell!

Mielőtt a kérdés a felmerülne, igen, ma sem “igaziból” vásároltam, hanem csak játékból, és a vásárláspárti kártyámmal fizettem, amin ma is rendelkezésemre állt annyi pénz, amennyi kellett. Mert álmodozni még mindig jó! 

Álmodozni jó. Álmomban a herceg, legyen például egy bécsi úr, a randevúnkra, nem farmernadrágban és pulóverben, hanem öltönyben érkezik. S ha ő már ilyen csinos, ugye én sem öltözhetem őt alul? 

Nem tudom újabban miért, de csak a piros és a zöld ruhák villanyoznak fel, vagy legfeljebb a feketék. Így hát a szín már nagyjából behatárolt. S most jöjjön a márka. Szeretném, ha valami kifinomultabb lenne, de mégis kissé extravagánsabb, ha másban nem, legalább egy nyakkivágásban. Tetszenek a Kay Unger  ruhák. Van egy, de az inkább esküvőre, vagy partira való, nem randevúra. 

Így hát, természetesen, ruhát kell vásárolnom! És nem egyet, hanem legalább kettőt vagy hármat, de legyen inkább öt, hogy legyen miből válogatnom!
A fizetőeszköz megint a vásárláspárti kártya, s az összeghatár, mint mindig, most sincs meghatározva.
Mert álmodozni jó!

Az öt ruháért mindösszesen 346 458 Forintot fizetek + postaköltség, New Yorkból számolva.

A kemoterápiától ugyan nem vesztettem el a hajam, nem lettem kopasz, de elégé megritkult a sörényem, a nagyon rövidre vágott hajamról akkor azt hittem, sosem nő vissza olyanra, mint volt. Lassan másfél éve, hogy az utolsó kezelést kaptam, azóta a rövid frizurából már valamivel a vállam alá ér. Nem olyan sűrű, mint volt, de azért nem panaszkodom. Kitaláltam, a hosszú hajhoz, hosszú fülbevalók dukálnak. Két alkotó munkái közül választottam egy-egy kézzel készített szépséget.

Az egyik a Kicsi Kincsemtől van, egy csaknem 7 centiméteres piros és beige színű üveg strasszokból, valamint beige gyöngyökből álló fülbevaló. Ezt a piros szoknyámhoz gondoltam. Az ára: 2900 Ft.

A másik agatechristina darabja. Patina kecses türkiz fülbevaló csiszolt achát gyöngyökkel. Ugyan nincs ilyen színű ruhám, de ami kési, az ugye nem múlik. Szerintem farmerhez, fehér blúzhoz és egy fekete blézerhez kitűnő választás. Az ára 3864 Ft.

Mindkettőt természetesen, csak az álmaimban vásároltam meg, az álmaimban használható, kimeríthetetlen vásárláspárti-plasztik kártyámmal!

Házam még nincs, de a konyhám lelkére “nem várok tovább”, úgy döntöttem, még ma megvásárolom álmaim vágyát, az AGA tűzhelyt!

 Először is, bár britnek tartják hiszen, az Egyesült Királyságban gyártják, alapjaiban svéd, hiszen Nils Gustaf Dalén, Nobel-díjas mérnök tervezte. (Az AGA rövidítés az 1904-ben alapított svéd energiatársaság, az Aktiebolaget Svenska Gasaccumolator nevéből származik.) 
Másodsorban azért, mert lehet valami tökéletesebb annál, amit szerelemből terveztek? Ugye, hogy nem? A svéd mérnök a feleségének találta ki és építette meg 1929-ben ezt a mai is tökéletesnek mondható csodát. Miután elveszítette a szeme világát egy munkahelyi balesetben. A tűzhely kipróbálásában és tökéletesítésében a felesége és a gyermekei segítették.

Az AGA egyik “hátránya” , hogy piszok drága. Viszont egyben funkcionál rajta  a tűzhely, a sütő, a kemence, a pároló, a mikrohullámú,  a grill, a pirítós, és még a ruhaszárító is. A lassú programra állítható lapra akár a késő este frissen mosott ágynemű is betehető száradni, reggelre szépen összehajtogatva meg is szárad. Gyűrődés nélkül! Másik hátránya, hogy elképesztően nehéz, akár egy-másfél tonnát is nyomhat, vicc nélkül, a 3-4 sparhelteseket be kell tervezni az épülő konyhába. De ez nem is csoda, hiszen a fala öntött vasból készül, amit többszörösen borítanak zománccal. Nem egy olyan darab, amit az ember tíz év múlva lecserél, de nem is kell, még dédunokáink is használhatják, az élettartalma több mint száz év. Főleg, mert nem kell hozzá se szagelszívó, se mindenféle tisztítószer, mert a hozzá használatos drótkefét leszámítva, amivel az étel könnyen lepucolható, öntisztító. Mondhatni kóser egy darab.

Az általam kiválasztott AGA négy sparheltből áll, lila színű, rendelkezik lekapcsolható kerámia lappal, és éjszakai lassan főző funkció is. Az ára mintegy: 3 685 500 Forint. Amit ma is a vásárláspárti, álmaimban szereplő kártyámmal fizettem ki.