Álmodozni jó. Álmomban a herceg, legyen például egy bécsi úr, a randevúnkra, nem farmernadrágban és pulóverben, hanem öltönyben érkezik. S ha ő már ilyen csinos, ugye én sem öltözhetem őt alul?
Nem tudom újabban miért, de csak a piros és a zöld ruhák villanyoznak fel, vagy legfeljebb a feketék. Így hát a szín már nagyjából behatárolt. S most jöjjön a márka. Szeretném, ha valami kifinomultabb lenne, de mégis kissé extravagánsabb, ha másban nem, legalább egy nyakkivágásban. Tetszenek a Kay Unger ruhák. Van egy, de az inkább esküvőre, vagy partira való, nem randevúra.
Így hát, természetesen, ruhát kell vásárolnom! És nem egyet, hanem legalább kettőt vagy hármat, de legyen inkább öt, hogy legyen miből válogatnom!
A fizetőeszköz megint a vásárláspárti kártya, s az összeghatár, mint mindig, most sincs meghatározva.
Mert álmodozni jó!
Az öt ruháért mindösszesen 346 458 Forintot fizetek + postaköltség, New Yorkból számolva.
Váó, saját varrónői szolgálat? :-)))) Álmaimon túl… 🙂 Köszönöm, Zsuzsa!
Szólj, ha esetleg rád kell igazítani valamelyiket!