Vásárláspárti vagyok

Forrón szeretem

A reggeli futás mellé, amit a babysitter segítségével megoldottam, jöjjön más edzésforma is. Már évekkel ezelőtt nagy szerelmem lett a jóga, s mielőtt még felmerülne a kérdés, jó, de milyen, akkor azonnal bajban lennék a válasszal, mert elég sok módszere, válfaja, ága stb. tetszik. A legújabb, ami nagyon bejött, az a chili. Ha már nem ehetem, legalább kívülről érezzem a forróságát, amit nyújt!

Hogy ne kelljen szórakoznom alkalmi jegyekkel és havi bérletekkel, na meg azzal, hogy mikor van párhuzamosan megoldva a kisfiam felügyelete és az én szabadidőmmel, most is jó előre gondolkodom és egy éves bérletet veszek. Ennek az ára, amit itt és most fizetek a kedvenc fizetőeszközömmel: 200 000 Ft. 

Na, ki jön velem chili jógázni

Elsőként egy klasszikust

Van két órám, de valahogy ritkán viselem őket. Pedig jobban szeretem az időt egy hagyományos órán megnézni, mint akár a mobilomon. Mindig is szeretem volna egy barna bőrszíjasat, valahogy az a szín nekem sokkal elegánsabb és kifinomultabb a feketénél. 

Vannak holmik, amelyekben jobban szeretem a klasszikus, időtálló darabokat. Ilyen az óra is. Szerintem, egy stílusos óra sokkal elegánsabbá teszi a megjelenést annak ellenére, hogy nem a legutolsó divatot képviseli. Azzal sincsen persze baj, sőt az lenne talán a legjobb, ha lenne többféle is. S reggel aszerint választanánk, hogy éppen hová megyünk, milyen ruhát viselünk, mit teszünk. Legalább még 5-6 félét tudnék választani, a műanyagtól a ékkövesig. 

Elsőnek kerüljön a kosaramba, az a Rolex Cellini Classis, ami után régóta áhítozok. Éppen azért, mert szerintem egy farmerhez olyannyira megy, mint egy kosztümhöz. 

A kiválasztott darab kvarcóra, a számlapja római számozású, a tokja 18 karátos aranyból készült. A szíja barna bőr. Az ára, amit a vásárláspárti kártyámmal fizetek: 1 034 096 Ft.  

Egy strasszos piros blúzzal kezdtem. . .

Csinosabb, elegánsabb ruhákra van mostanában szükségem, viszont nem szeretnék úgy kinézni, mint egy unalmas hivatalnok. 

Első körben a Mango-ba néztem be, ahol ruhákat, blúzokat, blézereket, szoknyákat és nadrágokat, na meg egy táskát választottam. 

Vásárláspárti – gondolatban létező, kifogyhatatlan- kártyámról összesen 118 815 Forintot vontak le. 

Fekete, sötétkék, szürke, drapp, piros és türkiz színekben válogattam. 

Félek, ha a kártyám valóban létezne, nem álltam volna ennyinél meg, és tuti, hogy más üzletbe is benéztem volna. 
Kíváncsi lennék, ki mennyiért és hol vásárolna, ha övé lehetne igaziból a kártyám egy napra? 

Vásárolható szabadidő: babysitter

Bármilyen önzőnek is tűnök, bizony most szabadidőt vásárolok magamnak. Csak, és kizárólag magamnak! Vallom, minden anyukának járna, annak meg különösen, aki egyedül neveli a gyermekét vagy gyermekeit. Így hát, -gondolatban- hívom azt a régi családi barátot, akinek a neve még az első kemoterápiám előtt merült fel, és akire a kisfiamat teljes nyugalommal merem itthon hagyni.


Előre tervezek, hetente négy alkalommal kérem meg a lányt, hogy “helyettesítsen”. Ebből három alkalommal tulajdonképpen semmit sem kell tennie, mint az alvó gyermekemre vigyáznia, míg én elmegyek edzeni, futni. Kora reggel, mindössze egy-egy órát. A negyedik alkalommal, ha úgy adódik, akkor különféle dolgokat intézek el, ami gyermekkel nehezebb, például a bevásárlás, a hivatalos ügyek intézése, vagy csak a takarítás idejére. Ha éppen semmi ilyet nem kell tennem, akkor csak szigorúan kikapcsolódok. Megnézek egy filmet, megiszom egy kávét egy könyvvel vagy újsággal a kezemben, esetleg elfutok valami előadásra egy színházba, vagy csacsogok valamelyik barátnőmmel.

A heti háromszor egy óra az edzésre, plusz a negyedik alkalommal négy egész óra, óránként ezer forinttal számolva, egész évre előre kifizetve:  364 000 Ft. 

(Azt hiszem, nem én lennék az egyetlen anyuka, aki ha valóban tehetné, kifizetné ezt, persze nem egy összegben  nem csak magáért, hanem a gyermekéért is, hogy az, egy-egy ilyen alkalom után, egy gondtalan anyukát kaphasson vissza!)

Virágszirmoktól a banánlevélig


Ez a blog arról szól, amit nem, vagy csak részben tehetek meg, ezért a gondolataimban, a vágyaimban, az álmaimban valósítom azokat meg. Van ehhez egy kitalált plasztikkártyám, kifogyhatatlan mennyiségű pénzzel, amit itt a blogomban költök el. Ma éppen ételekre.

Szeretek főzni és enni, az egészségem védelmében pedig lehetőleg a legjobb alapanyagokból készítve. A bioért gyakran azért ragaszkodom, mert adalékanyagmenteset inkább azok között lehet találni. Főleg olyanokat vásárolok, amivel érdekesebbé tehetem csaknem cukor-, fehér liszt-, és húsmentes táplálkozásomat.


Ma – gondolatban – elmentem a Culinaris-ba, és – szintén gondolatban- bevásároltam olyan dolgokat, amiket így egyszerre eleve nem tudnék megvenni, de lehet részben sem, mert bármennyire is szeretném, nekem őrült drága.

Került a képzeletbeli kosaramba teljes kiőrlésű kuszkusz,  barna rizs szirup, bio kandírozott cseresznye, bio kókuszreszelék, bio mandulapehely, bio vörös lencse, Heinz bio ketchup, bio barna rizsecet, adalékanyagmentes kakaópor, fél kilós finom bulgur,  árpagyöngy, rizottó rizs, kanadai vadrizs, sushi rizs, bio basmati rizs, darált mandula, eperszirup, narancs kivonat, narancsvirágvíz, virágszirom saláta, rózsavíz,  nizzai fekete olívabogyó, száras kapribogyó, juharszirup, bio tönkölypehely, 30 dkg banánlevél, fél kiló édesburgonya, Coeur de Boeuf paradicsom, gyömbér, fél kiló lila krumpli, radicchio saláta, rebarbara és thai citromfű 

A vásárlás összértéke: 47 306 Ft.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!