Vásárláspárti vagyok

Kristályt a karácsonyfára


Ma is szárnyalok a képzeletemben: a magán gépemre szállva ma Bécsbe repülök a kisfiammal. Vasárnap van, a második advent ünnepe, ki nem szeretne ilyenkor egy egész napot a varázslatos osztrák fővárosban tölteni? Az adventi vásárban a kisfiamnak meleg csokoládét, magamnak forralt eperbort kérek, és apró csecsebecséket vásárolunk a családnak, a barátainknak.
Két hét múlva itt van a karácsony, és én annyira régóta szeretném, ha a fán kristály hópelyhek csillognának. Így az irányt a Rathausplatz meseszépségéből a még fénylőbb Kärntnerstraße felé vesszük, a Swarovski üzletébe

A 2012-es karácsonyfadísz kollekcióból angyalkákat, hópelyheket és apró karácsonyfa függőket választunk.

Az áruk borsos, de a vágyaimban létező Vásárláspárti plasztikkártyámon kifogyhatatlan mennyiségben várakozik a pénz arra, hogy elköltsem. A kristály csillagokból és a karácsonyfákból két-két tucatot, a három darabból álló hópelyhekből nyolc csomaggal, az angyalokból is egy tucatnyit kérek. Az áruk mintegy 648 240 Ft.  De egy évben egyszer van karácsony! 

Applet a retinámért



A mai költekezésemmel, jóval-jóval mélyebben kell nyúlnom gondolati zsebemben. Viszont, ahogy mondani szokás, bal zsebből rántom elő a Vásárláspárti kártyámat rá. Most a régi gépem előtt, kényelmesen hátradőlve online rendelem meg az új MacBook-omat. Na, nem azért nem megyek be például az Andrássy útra, mert ilyen tételnél a szállítás már ingyenes, mert ugye nekem az sem kottyanna meg, hanem mert még autóval se lenne kedvem kidugni az orrom hegyét sem ebben a hidegben. 

A választásomról, meg most szólok előre, senki ne próbáljon lebeszélni! Mindig is Apple gépre vágytam, és igen, volt rá módom nem egyszer, nem tíz percre kipróbálni, és igen én beleszerettem! S ha mégsem tetszene, akkor megint csak előveszem a kártyámat és vásárolok valami mást… az álmodozásban az a jó, hogy ott bármi megtörténhet!

Mivel nem asztali gépet szeretnék, bár az új iMac is kétségkívül gyönyörű és okos, mégis a mobilitáshoz ragaszkodva egy 13 hüvelykes Retina kijelzős MacBook Pro-t választottam, és úgy raktam össze, hogy árat nem néztem, csak teljesítményt, amúgy női alapon, a legdrágábbat. 

Így a végösszeg 909 084 Ft-ra kerekedett. S egy forintot sem bánok belőle! Hát nem gyönyörű?

Kabáthoz a táska és a cipő

A kabáthoz persze, hogy kell egy csizma és igen, igen egy új táska is! Nem szeretném elaprózni, így ma egy kalap alatt elintézem a kettőt. Holnapra már úgyis egészen más területre szeretnék menni portyázni. 
Tehát elindulok, csak itt ne felejtsem az én vásárláspárti bankkártyámat. Hová? Dániába. Az ecco-ba. Természetesen, nem on-line költöm a pénzt, hanem személyesen, azaz felülök a repülőre.

A csizma amit kinéztem, teljesen egyszerű. Már-már klasszikus. Ez az igazán sétálós csizma minimális sarokkal rendelkezik, egyszínű, farmerhez kitűnő választás. Nem egy randa hótaposó, de a budapesti belvárosba nem is igazán van rá most szükség (ide Budaörsre, ahol elég szépen megmaradt a hó, és jól le is fagyott a járdára, egy teljesen más jellegűt kell vennem. Hamarosan meglesz az is!)


Az Ecco Sautner csizma ára dán koronáról átszámítva kb. 57 000 Ft. 





A táska is persze ecco, és hasonló bőrből készült, mint a csizma. Az amúgy padlizsánlila, sáfránysárga és okkersárga színek mellett feketében is kapható. Sok zsebes, nem túl hosszú a táska fogója, ami persze gyerek mellé nem túl praktikus, de most nem is arra hajtok. 

Az Ecco Austin táska ára, dán koronáról átszámítva kb. 30 400 Ft.


Kell egy meleg kabát




Hideg van, tél van, kell egy kabát. Persze nem egy kell, mert funkciója szerint nem ártana több, de nem leszek rögtön mohó, egy napra egy tétel elég lesz. 


Mivel nem kell árban gondolkodnom, a próbától nem akarom magamat megkímélni elindulok a Váci utcába. Mármint gondolatban, ahol a következő kabátot vásárolom meg:


Wellensteyntől a Venezia, JacSpoAirTec, Brownblack színben. 

Az árát szemrebbenés nélkül fizetem a vásárláspárti kártyámmal: 109 900 Ft.

Nem fázom, ebben jól is nézek ki, mert ebben mindenki jól néz ki, szóval elégedett vagyok! Kövessetek! 

Vásárlásra fel!

Lassan két éve, hogy nem magam irányítom az életemet. Illetve igen, mert magamra maradtam. Az akkor másfél éves kisfiammal és egy valag adóssággal. Úszok az árral szemben, próbálok fennmaradni, s közben mindig arra gondolni: Lesz ez még így se. A Titok című film/könyv és még egy sor önsegítő mű arra biztat, ha pénzt akarsz, gondolj arra, hogy már van. Tanácsolja, képzeld el azt, hogy bármit, de bármit megvehetsz. Olvastam olyan ötletet is, hogy a siker érdekében költsünk el gondolatban mindennap egy bizonyos –nem alacsony- összeget, de petákra pontosan, mert nem gyűjthető a képzeletbeli pénz, nem “vihető” át másnapra. Ennek állítólag az a lényege, hogy igen is akarjunk költeni. Hát én akarok költeni. Nem szeretnék, ahogy a három és fél éves fiamnak tanítom, hanem akarom. 
Így hát, nem petákra pontosan mindennap ugyanannyit, de garantáltan gondolkodás nélkül kezdek el vásárolni mindent, amire szükségem van, vagy éppen úgy érzem, hogy szükségem van rá itt és most. És az ár most az egyszer ígérem, nem számít!
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!